Kézrágás

25 okt

Ma reggel egy különös dolgot csinált Bulgur. Úgyhogy kérem a vizsla szakértők véleményét!

Bulgi ma reggel elkezdte rágcsálni a kézfejemet, de fura módon nem erőből, mintha egy darab csont lenne, hanem szépen finoman. Mintha pontosan tudná, hogy meddig mehet el, hogy nekem ne fájjon. Ez vajon mit jelent?

De jelentem, kezd egyre jobban vizslaként viselkedni. Mostanában rászokott, hogy a nem használt szekrényem aljába fészkeli be magát, és rendezi át ott a dolgokat. Még fényképet nem sikerült róla csinálni. Természet fotósi módszerekkel lehet megoldani a fényképezést, amint látja, hogy megyek megnézzem mit csinál, rögtön elhagyja a tetthelyet, és a bűnbánó vizslaarcot vágja be.

És az étvágyával sincs probléma. Ha tehetné, akkor a 14 kilós tápot egyben nyomná be. Néha az az érzésem, hogy nem annak szokott örülni, hogy hazaérek és mehetünk sétálni, hanem annak, hogy megint kap majd enni. 🙂

 

Reklámok

Gyors Bulgur hírek

4 okt

Egy gyors hírrel térünk vissza az éterbe!

Ma reggel Bulgur egy elég ügyes varázstrükköt mutatott be. Egy parkoló autó alól egy élő galambot húzott elő. Persze a galamb úgy megijedt, hogy elrepülni is elfelejtett. 🙂

Úgy tűnik kezd kijönni rajta is a vadászkutya DNS! 😀

A hálótárs

16 jún

Egy nyugodt pillanat

Tegnap estére megnyertem Bulgurt hálótársamnak. Tanulságos éjszaka lett belőle.

Szombaton reggel lementünk a Tisza-tóhoz egy kis családi rombolásra. 🙂 Természetesen Bulgurt sem hagyhattam itthon. Egy “kis” hat kilométeres séta után nyugodtan telt az út. Még három rúd friss házi rétessel sem lehetett nagyon kizökkenteni a kocsiban alvásból. A labrador “unokatesók” már várták, hogy legyen kivel játszani, de persze Bulgur most sem volt olyan játékos kedvében. De már-már teljesen úgy tűnt, hogy vizsla-labrador vágta lesz a kertben.

Estefelé úgy döntöttem, hogy maradunk reggelig. Mivel Bulgi egyedül bent tartott kutya, ezért abban a kiváltságban volt része, hogy bent aludhatott a házban, mellettem. Miután Pesten én fent alszom a galérián,

Bulgur meg lent, fogalmam nem volt, hogy hogyan fog viselkedni. Ebből az sült ki, hogy egy olyan ágyra próbált mellém felmászni aludni, amiről még én is eléggé lelógtam. Szóval kénytelen voltam háromszor is lerázni magamról, mire megértette, hogy az ágy mellé terített pokróc, azért van, hogy ő vizslasága aludjon.

Persze az alvás időszakos volt, mert hajnalban már énekeltek a madarak, mászkáltak a kint alvó kutyák. Ami persze engem is felébresztett… Azt hiszem ma nagyon mélyen fogok aludni.

Nem sokára készülünk és megyünk a dokihoz, hogy túl legyünk a szükséges vérvizsgálaton, és meg tudjuk, hogy mi van még hátra, hogy egészséges vizslafiú legyen Bulgur.

Az elmúlt hetek

12 jún

Hát már nagyon-nagyon régen jelentkeztünk a blogon, hogy mi újság Bulgurral. (Tudom háttal nem kezdünk mondatot…) Van mit bepótolni!

Szerencsére folytatódik a jó sorozat Bulgival. Továbbra is tüneményes. Egyre nyíltabban viselkedik, bár még mindig fél az idegenektől, imádja, hogy ha az ismerősök simogatják. Főleg a lányokkal nagyon barátságos, esélyt sem hagyva nekem. 😀

Kutyákra már-már – szó szerint – vadászik. Ha kutyát lát, hall vagy csak megérzi a szagát, rögtön feszesre vált. A séták során állandóan lobogó füle ilyenkor olyan mozdulatlan lesz, mintha kiöntötték volna valami fémből. Ha közelebb értünk, komplett fagyás van, és muszáj vagyok egy tapssal – lövés helyett – kizökkenteni, különben ott szobrozunk az utca közepén, amíg a másik kutya el nem megy.

Nagy bánatomra most egy kicsit az a kis önkénteskedés is elmaradt. Bár az elmúlt hetekben segítettünk egy kóbor vizslán, nem jutottunk ki Tárnokra sétáltatni. Most már várhatóan előbb-utóbb arra is jut időnk. (Na jó, nekem jut rá időm, Bulgurnak mindig van egy kis sétára ideje. 🙂 ) Itt is megmutatkozott, hogy mennyit nyílt már Bulgur: éppen küzdöttem a kóbor vizslával, hogy a dokinéni ki tudja takarítani a fülét, Bulgi rászólt, hogy ne nyavalyogjon, jobb lesz neki. Semmi harapás vagy csattogtatás, csak szimplán kieresztette a hangját. Utána valahogy nyugodtabban ment a fültisztítás.

Még egy dolog amit megfigyeltem nála: nem szereti, hogy ha az egymással játszó kutyák neki ütköznek. Azt mindig megmorogja. Tisztára mint egy 80 éves bácsika, aki nem bírja, hogy ha a fiatalság játszik mellette.

Súlya persze nem igazán akar nőni. Bár szerintem láthatóan izmosabb lett, hájat – legalább egy kis csibehájat – persze nem szedett össze. Az étvágya az egy porszívóéval vetekszik. Minden elvem ellenére egyszer rendelek neki valami óriás pizzát, és megnézem, hogy meddig jut vele. Van egy olyan érzésem, hogy éhen halnék ha annak a maradékát megennem. (Fordított moslék. :S)

Vasárnap viszont “nagy” nap jön. Megyünk dokihoz, letelt az Advocate kúra három hónapja. Fontos teszteknek nézünk elébe, kiderül, hogy hogyan állunk szívférgességgel, és más egyéb “finomságokkal”.

Kanos Bulgur

13 máj

Egy igen különleges fázisába érkeztünk Bulgur életében.

Valószínűleg hosszú idő után Bulgiban is feléledt a kan. A pénteki játék után kezdte megérezni, hogy mi is van a lába között. Bár ő még nem tudja, hogy remélhetően nem sokáig lesz igazi fiú. 😀 A hétvégi teljesen nyugodt viselkedése után kicsit megnyugodtam, hogy tényleg csak játszani akart pénteken és nem gondolta tovább a dolgot. De a tegnapi és a mai sétáltatás után már igen egyértelművé tette Bulgur igazi szándékait. Na de menjünk sorba!

CameraZOOM-20130512164000932A hétvégén kicsit szórakozni voltunk Tiszaderzsen, nagynéném hatvanadik születésnapját megünnepelni. (Innen is: Isten éltessen, Gizus!) De előtte megkapta a hámját, amivel a kocsiban biztonságban tudhatom, illetve majd a túrázáskor egy kicsit ő is kiveheti a teherhordásból a részét. Lent húsz ember és négy kutya várt rá. Teljesen jól viselkedett, és semmi gond nem volt a kutyákkal sem, leszámítva egy pár ráugatást. (@Kinga: engem abszolút nem tántorított el, hogy később még együtt bandázzunk!) Azért volt fejlődés a vizslám részéről, mert megugatott valakit, bár már találkoztak vele, de ezek szerint még nem sikerült megbarátkoznia vele. Elég szép hangja van. Még unokatesóm sem ijedt meg nagyon tőle, pedig ő nem igazán bírja az ugatást! A családi banzájt jól bírta, bár eléggé sokat mászkált, nem sokszor feküdt le.CameraZOOM-20130512164051520

Hazaúton – persze használva a hámot – végig aludt. Először még állva, aztán próbált a hátsó ülésről a fejével a nagyimnak támaszkodni. (A képek minőségért elnézést, nehéz vezetés közben jól komponált fotót csinálni. 😉 ) Végül rájött, hogy jobban teszi, hogy ha keresztben hátul elfekszik.

Vasárnap este még azért lementünk sétálni egy kicsit, na akkor találkozott az első szerelemmel. Egy szuka retriverre akart szorosabb barátságot kötni. Először ugyanolyan játékosnak tűnt, mint pénteken. Majd elkezdte a rámászást… Ma ugyan ezt csinálta, de már szegény Dalit találta meg. (@Eszter: Bocsánat!)

Azzal nincs bajom, hogy ha játszik, sőt annak nagyon-nagyon örülök. De amikor túl megy egy határon azt nem szeretem. Ilyen idősen, még ember apuka sem akarok lenni, nem hogy már nagypapa, még akkor is, ha ebpapi. 🙂

Szóval most így állunk Bulgurral! Megkapta az utolsó bőrféreg kezelését, hamarosan kiderül, hogy mi a nyár további programja, úgyhogy lassan lehet készülni a drukkolással!

Mai Bulgur

10 máj
Tejfölös Bulgur

Tejfölös Bulgur

Ma Bulgur két extra nagyot alakított! 😀

Az egyiket még lent a futtatóban csinálta. Bejött egy eddig még nem ismert új kutya a területre. Bulgurban állandó a kíváncsiság, ezért ment is szagolt az új jövevényt. Az viszont egy ivartalanított kan eb volt, akit szerencsétlent minden más kutya valamiért le akart “dominálni”. Persze Bulgi is köztük volt. Ehhez egy igen speciális technikát próbált a kutyám bevetni. Ő nem kézrátételt alkalmazott, hanem a fejével próbálta lenyomni. 🙂  Aki már kicsit is közelebbi viszonyban van Bulgurral tudhatja, hogy a 25 kilónyi kutyából legalább 15 kiló a feje, hogyha elengedi magát. 🙂 Természetesen azért nem sikerült az akció, nem volt olyan gyenge a másik kutya. De tényleg egyre jobban örülök, hogy kezd kinyílni. Hétvégén családi banzáj lesz négy másik kutyával. Lesz kivel nyitogatni!

A másik akció eredményét viszont balra láthatjátok. 😀 Ma vettem pro-biotikus joghurtot a kutyának is. Még szerencse, hogy a füle nem lett olyan. 😀

Tényleg minden nap tudnak a vizslák valami újat mutatni! 🙂

A bot és a “kukac”

7 máj

A mai nap két fontos dolog történt Bulgur életében: egy bot 🙂 és egy kukac :(.

Reggeli sétáltatáskor Bulgi elkezdett nagyon krákogni, meg küszködni, mint akinek valami a torkára akadt. Szerencsére nem vagyok szívbajos, és rögtön benéztem a szájába, hogy mit sikerült benyelnie, de semmit nem láttam meg nem is éreztem mikor benyúltam. Aztán csak csinálta, csak csinálta egyszer csak azt vettem észre, hogy lóg valami a szájából. Na mondom már megint a “cipőfűző” van kint, de valahogy furcsán állt. Persze, hogy furcsán állt, mert nem a pofája két oldalán, hanem a szája elején lógott. Na nem is kellett több, megfogtam és kihúztam. Na vagy 15-20 centiméter hosszú, fehér, vékony valamit sikerült elkapnom. Hát nem spagetti volt, hanem egy szép hosszú bélféreg. Lefotóztam, de mivel nem tudok 18-as karikát kirakni, nem rakom ide ki. Úgyhogy a mai napom azzal telt, hogy erre megoldást találjunk. Szerencsére kiderült, hogy csak egy fajta féreghajtót nem kaphat a kutya, így ma este neki álltunk a következő kukac kiirtó kúrának. Bőr- és bélkukac után nem akarok egy következőt is. Éppen elég kukacos tudok én is lenni.

Viszont, hogy jó hírekkel is szolgáljak. Ma Bulgur botot vett a szájába – na jó, bele kellett adnom – és pár percig meg is tartotta mászkált vele. Sőt odáig vetemedett, hogy megmorogta Lujzát, a bot bolond boxert. Persze aztán megunta és elengedte, de én nagyon örültem, hogy már ennyit sikerült vele elérni.

Azért történnek az események körülöttünk, de hát így szeretjük!

U.i.: Ha van biológus vagy biológiában járatos olvasó, kéretik nem szólni a kukac és a féreg közti különbségről! Különben nem lett volna benne ennyi alliteráció, plusz a féreg elég gonoszul hangzik.

Bulgi és a vihar

2 máj
Bulgi nagyon szomorúan nézi a vihart

Bulgi nagyon szomorúan nézi a vihart

A nagy meleg után végre itt egy kis vihar. Úgy néz ki, hogy Bulgur annyira nem nagy rajongója a viharos időjárásnak. Szerencsére azért nem durva a helyzet, csak a szemén látszik, hogy nagyon meg van ijedve, és nem tudja, hogy mi fog vele történni. Még nem tudja, hogy a lakásban biztonságban van. (Mondjuk én remélem, hogy biztonságban vagyunk. :D)

Azért remélem nem kapok a kutyaoktatóktól, hogy most 15 perc után nem vettem el Bulgur elől a kaját, mert szegény még enni sem mert a 19 óra körül jött vihar alatt. Azóta azért elfogyott a táp pillanatok alatt.

És egy jóság a végére. Tegnap kint voltunk Tárnokon kutyát sétáltatni, és mint ex-tárnokit Bulgit is vittem magammal. Klárival kipróbáltuk, hogy a séta útvonalán lévő kis tákolt hídon, ami még egy félősebb embernek is kihívás,  most vajon át tudjuk-e csalni valahogy. Mikor először jártunk arra, akkor nem sikerült, nagyon befeszült rá Bulgur. Jelentem a fejlődés hatalmas: Szó nélkül átment rajta, majdnem lelökte Kláriékat róla, hogy haladjanak már. 🙂

ÉS még valami, esküszöm, hogy ettem Bulgurt. Még soha nem hagytam ki etetést, a világ egyik legjobb tápját kapja. Súlyának és aktívitásának megfelelően, sőt többet is,  adok neki. Nem tudom miért nem akar hízni egy kicsit legalább.

Az első rossz élmény a futtatóban

2 máj

Ma reggel az első rossz élményben volt részem a Klauzál téri futtatóban.

Reggel, jó szokás szerint, negyed hétkor mentem ma a futtatóba, hogy szegény Bulgi elvégezze a dolgát. Éppen előttünk érkezett egy német juhásszal egy pasi. Mentünk volna be, de még a nyitás előtt a német juhász nagyon elkezdett ugatni Bulgurra.

Nagy lassan oda fordult a gazdája, aztán mondja, hogy ha kan a kutyám, akkor ne menjünk be, mert megmarja az ő kutyája.Erre mondtam neki, hogy akkor talán kösse meg a kutyáját. Amit ő persze felháborodva fogadott, mert hát csak most érkeztek oda. Korán reggel nem volt kedvem egy bunkóval veszekedni, ezért “megköszöntem” neki és eljöttünk.

Azt nem értem, hogy ha tudja, hogy a kutyája nem fér össze más kutyákkal, akkor miért viszi olyan helyre, ahol “véletlenül” kutyákkal is találkozhat? És ha még is összekeveredik más kutyákkal, akkor miért nem képes megfogni, ha már megnevelni sem tudja/akarja?

Amióta nálam van Bulgur ez volt az első ilyen eset, pedig a futtatóba jár nagyon sokféle kutya, dogok, tacskók, pincsik, doberman és mindegyik képes viselkedni, vagy ha problémás, akkor a gazdája viselkedik felelősen.

Egy pár szó az önkéntesekről

29 ápr

Tegnap este miután hazaértünk Bulgurral, nekiálltam megírni egy postot a vasárnapunkról. De olyan fáradt voltam, hogy szerintem nem sok mondat volt benne, ami a világ bármely nyelvén értelmes lett volna. Na de most megszállt az ihlet. 🙂

Mint tudhatjátok Bulgurt a Futrinka Egyesület Magyar Vizsla SOS részén keresztül fogadtam örökbe. Úgy találkoztam velük, hogy mindig is a magyar vizslák tetszettek, és szerettem volna segíteni rajtuk. Így jelentkeztem, mint “fuvaros”. Igazából ez csak annyi volt, hogy kutyákat fuvaroztam ahova éppen kellett, állatorvoshoz vagy onnan el, esetleg ki Tárnokra az egyesület kennelsorához. Szerintem semmi komoly dolgot nem csináltam, csak néha besegítettem. Aztán vasárnap belekóstolhattam, hogy milyen is az igazi kutyamentés.

Ez a poszt nem a Futrinkás önkénteseknek szól, hanem róluk, értük. De szólhatna minden önkéntesről is. Mi, Bulgival vasárnap csak egy német dog kislányt hoztunk el Tiszaörsről, ahol kóborolt, de sokat kivett mindkettőnkből. Bulgur jól viselte, hogy a sietség miatt BKV-znia kellett; hogy az első ülésen kellett elférnie úgy, hogy rám nem mászhat; hogy a kocsi másik végében éppen egy lány kutya tüzel és hogy nem vele foglalkozom csak. Bennem a sok telefonálás, szervezés, intézkedés, vezetés és kutya terelés emésztett fel sok energiát. És ez csak egy kutya volt.

A Futrinkások ez az év 365 napján  jóformán 0-24-ben csinálják. Éves szinten majdnem négyszáz kutyát vesznek gondozásba. Ez közel egy nap egy kutyát jelent, ami így soknak hangzik, de kevés ahhoz képest, hogy mennyire lenne még szükség. Az érdekes az, hogy főleg fiatal, csinos nők áldoznak fel időt, pénzt, energiát, hogy segítsenek a kutyáknak. Ahogy a Corvinus-on az első félévben megtanultam, az elmulasztott lehetőség is költség, úgy igaz itt is. Ahelyett, hogy otthon ülnének semmit és semmit tennének , vagy halálra dolgoznák magukat több pénzért, inkább azt választották, hogy segítenek. Szóval többszörösen is le a kalappal előttük!

Úgyhogy azok az urak, akik olvassák bátran jöhetnek segíteni. Nem harapnak a lányok, sőt nagyon is kedvesek! 🙂 És nem kell sokat csinálni azért, hogy néha hatalmas segítséget nyújtsanak!

Így segíthetsz!

A “segítőkész” abádszalóki “állatorvosról” majd egy következő posztban mesélek! 🙂