Archívum | április, 2013

Egy pár szó az önkéntesekről

29 ápr

Tegnap este miután hazaértünk Bulgurral, nekiálltam megírni egy postot a vasárnapunkról. De olyan fáradt voltam, hogy szerintem nem sok mondat volt benne, ami a világ bármely nyelvén értelmes lett volna. Na de most megszállt az ihlet. 🙂

Mint tudhatjátok Bulgurt a Futrinka Egyesület Magyar Vizsla SOS részén keresztül fogadtam örökbe. Úgy találkoztam velük, hogy mindig is a magyar vizslák tetszettek, és szerettem volna segíteni rajtuk. Így jelentkeztem, mint “fuvaros”. Igazából ez csak annyi volt, hogy kutyákat fuvaroztam ahova éppen kellett, állatorvoshoz vagy onnan el, esetleg ki Tárnokra az egyesület kennelsorához. Szerintem semmi komoly dolgot nem csináltam, csak néha besegítettem. Aztán vasárnap belekóstolhattam, hogy milyen is az igazi kutyamentés.

Ez a poszt nem a Futrinkás önkénteseknek szól, hanem róluk, értük. De szólhatna minden önkéntesről is. Mi, Bulgival vasárnap csak egy német dog kislányt hoztunk el Tiszaörsről, ahol kóborolt, de sokat kivett mindkettőnkből. Bulgur jól viselte, hogy a sietség miatt BKV-znia kellett; hogy az első ülésen kellett elférnie úgy, hogy rám nem mászhat; hogy a kocsi másik végében éppen egy lány kutya tüzel és hogy nem vele foglalkozom csak. Bennem a sok telefonálás, szervezés, intézkedés, vezetés és kutya terelés emésztett fel sok energiát. És ez csak egy kutya volt.

A Futrinkások ez az év 365 napján  jóformán 0-24-ben csinálják. Éves szinten majdnem négyszáz kutyát vesznek gondozásba. Ez közel egy nap egy kutyát jelent, ami így soknak hangzik, de kevés ahhoz képest, hogy mennyire lenne még szükség. Az érdekes az, hogy főleg fiatal, csinos nők áldoznak fel időt, pénzt, energiát, hogy segítsenek a kutyáknak. Ahogy a Corvinus-on az első félévben megtanultam, az elmulasztott lehetőség is költség, úgy igaz itt is. Ahelyett, hogy otthon ülnének semmit és semmit tennének , vagy halálra dolgoznák magukat több pénzért, inkább azt választották, hogy segítenek. Szóval többszörösen is le a kalappal előttük!

Úgyhogy azok az urak, akik olvassák bátran jöhetnek segíteni. Nem harapnak a lányok, sőt nagyon is kedvesek! 🙂 És nem kell sokat csinálni azért, hogy néha hatalmas segítséget nyújtsanak!

Így segíthetsz!

A “segítőkész” abádszalóki “állatorvosról” majd egy következő posztban mesélek! 🙂

ADÓ 1%

22 ápr

vizsla2Kedves Támogatóink, Segítőink!

Szívből köszönjük mindenkinek, aki  a tavalyi évben gondolt védenceikre, és nekünk ajánlotta adója 1 %-át, havonta, esetleg alkalmanként támogatta Egyesületünk munkáját, vagy épp egy kiválasztott védencünket segítette hozzá az újrakezdés lehetőségéhez!

Nem titok, hogy mint nonprofit egyesületnek, a legnagyobb anyagi segítség számunkra az adó 1% felajánlásokból származó bevétel, mely az adófizetőknek mindössze 1 percnyi “papírmunka”, nekünk viszont kutyaéleteket jelent.

Küldünk egy képet egy kedves gazdijelöltes védencünkről, Bulgur-ról, aki bemutatja mire is fordítjuk a támogatásotokat.

Kérünk Benneteket, ajánljatok minket családtagjaitok, barátaitok, munkatársaitok figyelmébe is!

Köszönettel és baráti üdvözlettel:

Futrinka utca Kutyavédő Egyesület maroknyi, de annál lelkesebb csapata

U.i.: Remélem duplán is érthető, hogy miért került ki ide!

Hatvanadik/Harmadik/Első vizslatúra

21 ápr

1366538437979Rövid hétvégén vagyunk túl ma Bulgurral, de azért elég sok mindent préseltünk bele.

Kezdődött azzal, hogy szombat este még egyetem után találkoztunk egy kutyatrénerrel, Győrfi Henivel. Ő elég sok fontos tanácsot adott Bulgurral kapcsolatban, hogy mire kell nagyon figyelnem, és hogyan próbáljam kicsit nevelni a hétköznapokra. Ezúton is nagyon köszönöm neki, mert nem lehetek elég hálás az ilyen segítségekért! És egyúttal bocsi, hogy ha túl sokat és esetleg hülyéket kérdeznék! 🙂

Ma, vasárnap reggel irányba álltunk, és elmentünk a 60./3./1. vizslatúránkra. Hogy miért ez a sok sorszám? Egyszerű pedig: 60. vizslatúra volt, amit szerveztek (vizslatura.hu), ami azt jelenti, hogy körül-belül 6 éve lelkes vizslások időt és energiát nem spórolva megpróbálják összefogni a vizslásokat; 3. úgy jön ki, hogy immáron ez volt Bulgurral együtt a harmadik vizslatúránk együtt, az elsőn volt a nagy találkozás, a másodikon a nagy elhatározás; és a harmadikon, az első olyan túránk amikor már “szabadon” illetve kvázi gazdisan vagyunk együtt.

Szóval reggel kocsiba be, 150 kilométer utazás, majd 10 kilométer túra, és újabb 150 kilométer vissza. Szerintem a világ 99 százaléka, vagy még több, bolondnak tartana, hogy képes vagyok ilyen “őrültséget” megcsinálni. Ezek az emberek valószínűleg nem tudják, hogy mit jelent vizslásnak lenni. (Zárójelben: Konrad Lorenz után szabadon  (19. oldal) sokan nem értik mi is az az öröm.) 1366538366136Nagyon jó volt sok-sok vizslát látni, ahogy – szerintem sokuk – kiszabadul a megszokott környezetéből és új dolgokat fedez fel, új vizslákkal találkozik, és mindezt a legnagyobb élvezettel teszik.

Bulgi hozta az eddig megszokott formáját. Az egy dolog, hogy alig mozdult el mellőlem. Ha igen, akkor teljes pánik, hogy hol vagyok, úgy hogy persze ő ment el, és nem én. 🙂 De sikerült mindenkit elvarázsolnia, hogy mennyire aranyos és rendes vizsla. Ebbe a vizsla szempárba, már lassan hamarabb beleszerelmesedik mindenki, mint Ryan Gosling-be. 😀 Ezért nehéz megérteni, hogy mi történhetett ezzel a kutyával, hogy miért alakult ki benne ekkora félelme az emberek iránt, hogy miért van tele sebekkel. Érthetetlen és felfoghatatlan.

Jó volt találkozni olyan túrázókkal, akik olvassák vagy legalább is olvasták a blogot. Én ez már-már biztatásnak veszem, hogy érdemes csinálni. Jó volt újra a Bakonyban lenni. Jó volt élvezni a napsütést, és kicsit leégni már áprilisban, ilyen legutoljára akkor volt, mikor kint éltem Chambéry-ben.

És hogy Bulgur megdicsérésévél zárjak, el kell mondani, hogy mi még itt Budapesten ráhúztunk a túrára: az Örs vezér terétől teljesen gyalog jöttünk haza. Ez egy szimpla hat kilométeres séta, amit sikerült 1 óra körül lenyomni. Bulgur szerintem még ment volna tovább, mindaddig amíg még én is megyek. Vizslaságának ezt a részét soha nem szeretném, hogy elveszítse. Azt, hogy ő is egy Duracell nyuszi. És emellett még hatalmas agya van. Tegnap kezdtük el azt, hogy az ajtón csak akkor jön ki-be, amikor én szólok neki, addig marad; ma este már szerintem majdnem tökéletesen csinálta meg.

Úgyhogy köszönöm szépen annak az b***mnak, aki így bánt Bulgival, mert viszont nekem adta a világ egyik legszeretnivalóbb kutyáját!

U.i.: Tudom, minden gazda ezt mondja az ő kis kutyájáról, hogy ő a legszeretnivalóbb kutyája! 🙂

Tényleg nem néma Bulgur

20 ápr

Sikerült meghallgatnom a mai hangfelvételeket.

Jelentem, hogy van már bizonyítékom, hogy nem néma Bulgur. Való igaz a kutya ugat. DE és ez egy hatalmas de, a közel tíz és fél órás felvételen egy azaz egy percnyit ugat. Persze elhiszem, hogy vékonyak a falak, meg hangos, de ennyi türelem a másik iránt legyen már. Mert ha ez az 1 perc is zavaró, akkor nem a Rákóczi út mellé kellett volna költözni…

Persze a kísérlet fog még folytatódni, helyem az van a gépen bőven. Kíváncsi leszek, hogy a szomszédok mit fognak mondani.

Bulgur alszik, mert egész nap nem aludt

19 ápr

image

😀 Jó éjszakát mindenkinek!

Egy gyors videó Bulgi mai napjáról

18 ápr

Hogy legyen mit elemezni, a mai nap 30 másodpercenként készült képeit összeraktam egy kis videóba.

Én nem látok rajta semmi érdekeset, de ha valaki igen, akkor nyugodtan elküldöm neki az adott időponthoz tartozó képet is.

A lakást nem nézni, legénylakás. 😀

Ime, a videó: http://youtu.be/ZJKh2sk_NpY

Bulgur nem néma

16 ápr

Ma este elég rossz kedvem lett. Nem lehet minden tökéletes…

Éppen beültem kicsit a gép elé, amikor becsöngetett a szomszéd néni (pontosabban egy másik szomszéd, a néni nevében). És úgy néz ki, hogy Bulgur napközben, amikor nem vagyok itt mellette ugat, és az elmondásuk szerint elég sokat. :S És hogy kéne rá valami megoldás. Na ez az amit nem tudom, hogy mi lehetne… a költözésen kívül. Mert nem akarom visszaadni Bulgit, annyira jó hatással vagyunk szerintem egymásra, nem csak én rá, ő is rám!

Azért kicsit fura, hogy viszont mellettem Bulgur soha nem ugat semmire, se kutyára, se emberre. Lehet, hogy csak szimplán nem hiszi még el, hogy nem fogom ott hagyni akár hol is legyen. Bárcsak belelátnék a fejébe, és ezt meg tudnám vele értetni. 😦

Úgyhogy most ilyen problémákkal állunk szembe!

Elkezdődőtt a túra szezon

14 ápr

A napsütötte hétvége után remélem kijelenthetjük, hogy itt a tavasz. Ennek örömére kiszabadultunk a városból és mindkét nap sikerült egy kicsit sétálni.

A szombati nap kicsit lustán és spontán indult köszönhetően a pénteki Tankcsapda koncertnek. Én nagyon élveztem, Bulgurnak meg meg kell szoknia, hogy néha én is kimozdulok nélküle. Persze azt is tanulja meg, hogy bárhol hagyom visszamegyek érte, én nem kívánom ott hagyni véglegesen sehol. 🙂 Szóval teljesen véletlenül jött, hogy hol sétáljunk. Az egyik unokatesóm lebetegedett, úgyhogy a nagyimtól vittem neki gyógyító húslevest, na akkor gondoltam ki, hogy akkor ott a környéken menjünk valahová. És ha már ott vagyunk, akkor vigyük magunkkal Mirát, az ő labradorját is. “Csak” 3 órán keresztül sikerült sétálnunk a Duna parton. Mira meg Bulgur jól meg voltak egymással. Bár játék nem volt, de össze kapás sem volt. Bulgurt nagyon sokan megnézték, és megdicsérték, hogy milyen szép. Egyedül egy öreg ember volt, aki morgolódott, hogy fogjam meg a kutyákat, mert harapnak. Sajnos az ilyenek – félős – emberek miatt nehéz ez kutyás-nem kutyás együtt élés.

Vasárnap viszont tényleg igazi túrára sikerült eljutnunk. Pilisszentkereszt mellett van egy nagyon szép szurdok – ajánlom mindenkinek, hogy menjen el – ahova mi is ellátogattunk. Ez itt már igazi terep volt, le-föl, patakon átkeléssel, sok szaggal. Itt is nagyon jól viselkedett, látszott rajta, hogy ez a vizsla igazi terepe. Én GPS alapján 13 kilométert mentem, Bulgi tuti, hogy ennél valamivel többet, mert előre ment, majd vissza hozzám. Na ez a 3 órás terepezés arra volt elég, hogy a kutya az autóban hátul néha már elfeküdt. Igaz elfoglalta az egészt, szóval szerencse, hogy kettesben voltunk. Utána persze itthon kemény húsz percet aludt a fotelben, és máris mehetnékje volt. Hol kell a vizslákban kivenni az elemet? 😀  Mert így nagyon gyorsan felkészült leszek a Kinizsi 100-as teljesítmény túrára. 🙂

Ha valakinek van jó túra ötlete – főleg körtúra – az nagyon szívesen várom! Jó pihenést még hétfőig mindenkinek!

Hízókúra

11 ápr

Túl vagyunk egy izgalmas, de fárasztó napon!

Azért előbb pár szó a tegnapról: Sikerült este 2 órát lent lenni este Bulgurral. Mondjuk abból egy órát csak a futtatóban töltöttünk, én arra vártam, hogy kakiljon, és esetleg Dali-val elkezdjen játszani. Ő meg arra várt, hogy menjünk már onnan, mert sok kutya volt körülötte, aki mind játszani akart volna vele.  Közben azt magyaráztam az úrnak, hogy azért óvatosan kéne játszania, mert már a felépítésén is látszik, hogy a kifutó dobermanja lehet neki partner.

Nagyon sokan soványnak mondják Bulgurt. Jelentem ezzel sincsen semmi problémája, legalább is a mérleg szerint. Ma a kutyadokira várva lemértem, és a mérleg 25 felett állt meg. Ami a mindenféle leírás szerint is a felső súlyhatár felett van. De azért hízókúrára lesz fogva, mert úgy 2-3 kilót fel kéne szednie, bár mi azért 5 kilót céloztunk meg. Egy, simán elfér rajta ennyi plussz, mert úgy is izomba fogja szerintem felszedni (na jó, inkább remélem); kettő, 30 kilóra könnyebb kiporciózni a kutya tápot. 🙂

Apropó kutyatáp, végre megérkezett a “csodatáp”. Én sajnos beveszem azt a szöveget, hogy egy kutya szükségletét fedezni tudják a száraztápok, persze azok közül is a nagyon jó minőségű tápok. Úgyhogy mostantól Bulgi szerintem jobban lesz tartva, mint én. 🙂 80%-ban húst tartalmaz a tápja, olyan finom lazac illata volt, hogy már lassan én is megkívántam. Ő meg gond nélkül nyomta be, és kért még a végén. Úgyhogy most kell egy mérleget szereznem, hogy pontosan kitudjam adagolni, mert nem hiszek valahogy az amerikai CUP-ban mint mértékegységben.

Aztán mint írtam, voltunk ma este kutyadokinál. Szerencsére mindent rendben talált, csak a nyirokcsomója volt egy kicsit megnagyobbodva. Erre most nem kapott semmit, majd ha vége lesz az Advocate kúrának, akkor megint megnézzük. És a füle lett kitisztítva, úgyhogy most már erre nem foghatja, hogy süket. 🙂

És végül a napot egy kiadós Örs vezér tér – Vas utca túrával zártuk. Hat kilométert sikerült egy óra tizenkét perc alatt megtenni, és még egy népet turista csoportnak is besegítettünk megtalálni a BaBár nevű éttermet. Innen is jobbulást kívánok Juditnak, aki miatt tudtam, hogy merre kell keresni az éttermet. 🙂

Jó éjt és szép kutyás álmokat mindenkinek!

Egyet előre! Kettőt hátra?

9 ápr

Ma este úgy éreztem egy pillanatra, hogy valami tényleg elindult Bulgurnál.

Történt ugyanis, hogy Bulgur elkezdett velem játszani! Úgy kezdődött, hogy nagyon jó kedve lett valamiért Bulginak, és én meg néha szeretek lefeküdni a földre egy kicsit. Na ekkor elkezdett úgy rohangálni és ugrálni – az alattam lakók és a parkettások nagy örömére – teljesen úgy mint ahogy a normális vizslák szoktak egymással játszani. Szóval nagyon megkönnyebbültem, hogy van remény. 🙂

Aztán véletlenül összeakadtunk Bulgival, és ezért elég nagyot esett. Na ekkor teljesen leblokkolt, mintha ő csinált volna valami nagyon rosszat, és megvertem értem. És innentől kezdve nehéz volt bármire is ráhangolnom. 😦

De azért jól érzi magát itt mellettem, mert akkorákat ereget, hogy lassan külön gáz tárolót kell nyissak! 😀