Archívum | június, 2013

A hálótárs

16 jún

Egy nyugodt pillanat

Tegnap estére megnyertem Bulgurt hálótársamnak. Tanulságos éjszaka lett belőle.

Szombaton reggel lementünk a Tisza-tóhoz egy kis családi rombolásra. 🙂 Természetesen Bulgurt sem hagyhattam itthon. Egy “kis” hat kilométeres séta után nyugodtan telt az út. Még három rúd friss házi rétessel sem lehetett nagyon kizökkenteni a kocsiban alvásból. A labrador “unokatesók” már várták, hogy legyen kivel játszani, de persze Bulgur most sem volt olyan játékos kedvében. De már-már teljesen úgy tűnt, hogy vizsla-labrador vágta lesz a kertben.

Estefelé úgy döntöttem, hogy maradunk reggelig. Mivel Bulgi egyedül bent tartott kutya, ezért abban a kiváltságban volt része, hogy bent aludhatott a házban, mellettem. Miután Pesten én fent alszom a galérián,

Bulgur meg lent, fogalmam nem volt, hogy hogyan fog viselkedni. Ebből az sült ki, hogy egy olyan ágyra próbált mellém felmászni aludni, amiről még én is eléggé lelógtam. Szóval kénytelen voltam háromszor is lerázni magamról, mire megértette, hogy az ágy mellé terített pokróc, azért van, hogy ő vizslasága aludjon.

Persze az alvás időszakos volt, mert hajnalban már énekeltek a madarak, mászkáltak a kint alvó kutyák. Ami persze engem is felébresztett… Azt hiszem ma nagyon mélyen fogok aludni.

Nem sokára készülünk és megyünk a dokihoz, hogy túl legyünk a szükséges vérvizsgálaton, és meg tudjuk, hogy mi van még hátra, hogy egészséges vizslafiú legyen Bulgur.

Reklámok

Az elmúlt hetek

12 jún

Hát már nagyon-nagyon régen jelentkeztünk a blogon, hogy mi újság Bulgurral. (Tudom háttal nem kezdünk mondatot…) Van mit bepótolni!

Szerencsére folytatódik a jó sorozat Bulgival. Továbbra is tüneményes. Egyre nyíltabban viselkedik, bár még mindig fél az idegenektől, imádja, hogy ha az ismerősök simogatják. Főleg a lányokkal nagyon barátságos, esélyt sem hagyva nekem. 😀

Kutyákra már-már – szó szerint – vadászik. Ha kutyát lát, hall vagy csak megérzi a szagát, rögtön feszesre vált. A séták során állandóan lobogó füle ilyenkor olyan mozdulatlan lesz, mintha kiöntötték volna valami fémből. Ha közelebb értünk, komplett fagyás van, és muszáj vagyok egy tapssal – lövés helyett – kizökkenteni, különben ott szobrozunk az utca közepén, amíg a másik kutya el nem megy.

Nagy bánatomra most egy kicsit az a kis önkénteskedés is elmaradt. Bár az elmúlt hetekben segítettünk egy kóbor vizslán, nem jutottunk ki Tárnokra sétáltatni. Most már várhatóan előbb-utóbb arra is jut időnk. (Na jó, nekem jut rá időm, Bulgurnak mindig van egy kis sétára ideje. 🙂 ) Itt is megmutatkozott, hogy mennyit nyílt már Bulgur: éppen küzdöttem a kóbor vizslával, hogy a dokinéni ki tudja takarítani a fülét, Bulgi rászólt, hogy ne nyavalyogjon, jobb lesz neki. Semmi harapás vagy csattogtatás, csak szimplán kieresztette a hangját. Utána valahogy nyugodtabban ment a fültisztítás.

Még egy dolog amit megfigyeltem nála: nem szereti, hogy ha az egymással játszó kutyák neki ütköznek. Azt mindig megmorogja. Tisztára mint egy 80 éves bácsika, aki nem bírja, hogy ha a fiatalság játszik mellette.

Súlya persze nem igazán akar nőni. Bár szerintem láthatóan izmosabb lett, hájat – legalább egy kis csibehájat – persze nem szedett össze. Az étvágya az egy porszívóéval vetekszik. Minden elvem ellenére egyszer rendelek neki valami óriás pizzát, és megnézem, hogy meddig jut vele. Van egy olyan érzésem, hogy éhen halnék ha annak a maradékát megennem. (Fordított moslék. :S)

Vasárnap viszont “nagy” nap jön. Megyünk dokihoz, letelt az Advocate kúra három hónapja. Fontos teszteknek nézünk elébe, kiderül, hogy hogyan állunk szívférgességgel, és más egyéb “finomságokkal”.